Már majdnem rutinosan ment a negyedik páciens felkeresése. Nem akartam a véletlenre bízni, be is jött. Stimmelt minden a hírdetésből, hamar megvolt az összhang. 33 éves fővárosi lány, két gyermeke van a férj nem dolgozik. Kényszerből kezdett el ezzel foglalkozni és csak a Covid miatt elvesztett állása helyett. Olyan témákba botlottam, ami annyira nem érdekelt volna, de előtte és utána megnyílt. Az a helyzet, hogy vele jó volt minden és tényleg látszott, hogy benne van. Én nem akartam húzni az időt, de ő mindig marasztalt. Az a helyzet, hogy a szerszámról igen sokat kérdezgetett, banális kérdéseket. Pedig igazán nem átlagonfelüli, max annyi, hogy 5-6 menetet is állva bír, ha persze megvan a szimpátia. Ha nincs, akkor az égiek se tudják felállítani.  Ötször jártam nála és ez alatt minden pózt is kipróbáltunk, harmónikus volt minden is. Aztán egyszer csak, miután haza fele tartott a vonatján, megírta, hogy ő így nem tud dolgozni és nem tud fogadni többet. Nem értettem mit akar, kérdem mi a gond, mi történt hirtelen. Hosszas kérlelés után írta meg, hogy túl érzékeny témákba mentünk bele, hogy senkivel nem tudta ezeket kibeszélni, hogy senki nem figyel rá ennyire, hogy érzelmei kezdtek lenni és így nem tud dolgozni. Megkért szépen fogadjam ezt el és ne kínozzam. Néha még beszélünk whatsappon. Nekem se közben se utána nem voltak érzéseim iránta, csak harmónikus volt a szex és egyáltalán nem látszott a kényszer, unalom, sietség kombó, ami általában ezt a műfajt jellemzi. Sajnálom, hogy ennyi volt, de hát ez is a figyelemelterelő akció része volt, menni kell tovább. Ekkor még nem tudtam, hogy lesz, akivel nála jobban is meglesz a harmónia. De erről majd egy következő részben...